2.Rész (MinMi)

A ház nagy volt, de egyáltalán nem úgy nézett ki, mint mikor utoljára itt jártunk. Kívülről látszott rajta, hogy milyen régi, ráférne egy kis festés. Viszont körülötte nem nagyon változott semmi. A kedvenc fánk, melyen HaRaval kicsiként hintáztunk, még mindig ott áll. Sőt még a hinta is rajta van. Szóval a ház nem épp a legpompásabb kívülről, de sejtettük, hogy belül is milyen lehet.
- Na, bemegyünk? - szólaltam meg a bámészkodás után.
- Menjünk - felelte barátnőm, aztán előszedte a kulcsot és lassan kinyitotta az ajtót. Egész jól fel volt szerelve, be volt bútorozva, viszont olyan szinten belepett mindent a por, hogy kb 2 centi állt rajta az ujjunkon. Nem is beszélve a pókhálokról. Csak pókot meg ne lássak, mert hazáig futok.
- Azt hiszem van mit takarítani - mondtam unottan.
- Ne már, én nem akarok...Nyaralni jöttünk, még csak meg sem csodáltuk rendesen a helyet - nyafizott HaRa.
- Én sem akarok. Semmi kedvem összetalálkozni egy pókkal. Ki akarok menni és körülnézni. Már mióta ezt várjuk...De sajna muszáj lesz, ha aludni akarunk valahol - nyafiztam én is, aztán nagy nehezen nekiláttunk a takarításnak. Persze benyomtunk egy kis zenét, arra még is élvezetesebb, már amennyire lehet élvezni. Végülis eltáncolgattunk a felmosóronggyal. Én egy ideig biztos HaRa takarítónénis Man Man Ha Ni-ján fogok szakadni. Ha ezt a srácok látnák, ők is hasukat fogva fetrengnének a földön, mint én.
- Nézd, itt már egész jó - mutatta HaRa az általa takarított részt.
- Én is haladok - mosolyogtam, de csak addig míg meg nem pillantottam egy hatalmas pókot, ami épp velem szemezett.
- HaRa, HaRa!! - kiáltoztam.
- Mi a baj? - sietett ide barátnőm.
- Itt egy pók. Csapd le! ><
- Én?
- Mászik! Mászik! - kiáltoztam tovább. HaRa sem szereti őket, de azért felkapta a lapátot és csapkodni kezdte.
- Gyere csak ide! Nem fog fájni! - csapkodott összevissza, én meg jól szórakoztam rajta.
- Sikerült - mondta elégedetten.
- Ügyes vagy - ugráltam örömömben.
- De nem gondolod, hogy van még ott ahonnan ez jött?
- Jaj ne is mond >< - nyafiztam, majd fogtam én is egy lapátot. Most már ketten csapkodtunk mindent. Remélhetőleg ki tudjunk írtani mindet.
- Pihenjünk egy kicsit - javasoltam. Ittunk egy pohár vizet, aztán HaRa odasétált egy öreg zongorához.
- Mi az? - tekintgettem felé.
- Ez a nagyi zongorája. Emlékszem régen sokat játszott rajta. - törölte le róla a port, majd ráfújt egyet a billentyűzetre.
- Arra emlékszem én is. Mindig csodáltuk, azt ahogy játszott rajta. Már akkor odavoltunk a zenéért. - idéztem fel az emlékeket. HaRa leült és játszani kezdett rajta.
- Felismered mi ez? - pillantott rám.
- Persze. Ez U-Kiss 0330. Álmomban is felismerném - mosolyogtam.
- Azt gondoltam. Akárcsak én - vigyorgott.
- Na takarítsunk - húztam az agyát.
- Muszáj elrontani a pillanatot? - nevetett.
- Akkor ne takarítsunk. Túl sok van még hátra, hatalmas ez a ház.
- Ráadásul éhes is vagyok - korgott egyet HaRa pocija.
- Az már én is >< Lehet, hogy jobban jártunk volna, ha ma egy szállodába megyünk.
- Lehet.

1.Rész (HaRa)

-MinMi lefogjuk késni a gépet.-pattogtam barát nömnek.
-Jól vanna, mindjárt.-mondta miután bele erőszakolt egy újabb adag ruhát a bőröndjébe.
-Nem egy évre megyünk csak 2 hónapra.-morogtam.
-Az tudod milyen sokk idő.?-meresztette rám a szemeit.
-Hahó létezik mosógép.-tájékoztattam.
-Nem veszek fel egy ruhát kétszer.-tolta fel az légző szervét.
-Itt hagylak.-fenyegettem meg.
-Megyek már na.-morgott egyet.
Amúgy a nevem Shin HaRa. 19 éves vagyok. A legjobb barát nőm neve Kwon MinMi. Nem olyan régen tudtuk le a középiskola fáradalmait. Együtt készülünk szeptembertől, modern zenei szakra. De ez most nem is olyan lényeges. Éppen nyaralásra megyünk, Jeju az úti cél. A nagyinak volt ott egy háza, ott szándékozzuk kiélvezni a nyarat.
-Mehetünk.?-vicsorgott rám MinMi, felébresztve a gondolataimból.
-Egész eddig rád vártam.-mondtam viszonozva a vicsorát.
-Most meg rád.-vágta rá.
-Nem én nézegettem egész eddig DongHo hátsófelét.-mondtam.
-Nem is én.-vörösödött el teljesen.
-Inkább menjünk, mielőtt túl meleged lenne.-löktem meg a fejét mosolyogva.
-Hja.-háborodott fel. Appa vitt ki minket a reptérre.
-Na felkészültettek az utazásra.?-vizslatta az arcunkat a visszapillantó tükörből.
-Amióta a kezünkbe kaptuk az érettségit.-mosolyogtunk együtt.
-De ugye nem kell mondanom, hogy ésszel legyetek és ne éljétek fel az összes pénzem.-kérdezte kicsit félve.
-Na de Mr. Shin úgy ismer minket.?-kérdezte MinMi, miközben angyali arcot varázsoltunk.
-Nae.-húzta el a száját.
-Appa.-mordultam fel.
-Ne egyél meg..-mondta félve-Anni, nem vagytok olyanok.-mondta azt hiszem biztatóan.
-Nem vagyok éhes, köszönöm.-mosolyogtam. Az út további része csendben telt. A repülö téren lerendeztük a papírokat és felszálltunk a gépre ami elvitt minket JeJu szigetére, megkezdeni a két egész mennyeinek ígérkező hónapunkat. Bedugtam a fülembe a zenelejátszóm és benyomtam az U-kiss egyik számát. Amúgy az U-Kiss a kedvenc bandám. Jó, nem csak az enyém mert MinMi bele van bolondulva DongHo hátsó felébe.. khmm. akarom mondani a karizmájába.
-Mit hallgatsz.?-bújt a képembe barátnőm.
-Dora Dora.-egyből felcsillantak a szemei. Persze elszedte a fél fülesem.
-Mikor érünk már oda.?-tette fel a kérdést a szám végén.
-MinMi még csak most indultunk el.-kezdtem magyarázni.
-Jaa tényleg.-vakarta meg a tarkóját.
-Fárasztó vagy.-mosolyogtam rá.
-Nem is igaz.-háborodott fel. Aztán elgondolkozott.-Jó talán egy kicsit, minimálisan.-kezdett el magyarázni.
-Csak egy picit.-erösitetem meg. Mig oda értünk egy csomót beszélgettünk. Az utasok örömére csak párszor kaptunk egy két kosza fan görcsöt.
-Itt vagyunk.-ámultam el, miután össze szedtük a cucainkat és kimentünk a hatalmas helyiségből.
-El sem hiszem.-motyogta ugyan úgy megbabonázba MinMi.
-Mi ez a sikoltozás.?-kérdeztem miután rádöbentem, hogy túl nagy a háttér zaj és ez megakadályoza a csodálatom.
-Fogalmam sincs.-nyújtogatta a nyakát.
-Onnan jön.-mutattam be az épületbe.
-Még mindig nem láttok semmit.-motyogtam csalodottan.
-Ott egy taxi.-mutogatott vidáman MinMi.
-Siessünk még a végén valaki elviszi.-mondtam.
-Oki.-motyogta barátnőm majd elkezdtünk sétálni az autó fele.
Miután beszáltunk a kocsiba megadtuk a pontos címet. Alig egy óra nézezegelödés után megérkeztünk a nagyi házához. Nos az emlékeimbe egy szép nagy ház volt meg. Ami viszont elénk tárult, az odáig stimmelt, hogy nagy.
-HaRa ez mindig ilyen volt.? Én nem ilyenre emlékszek..-motyogta MinMi miután elment a taxi.
-Hát én sem erre számitottam..-motyogtam kelletlenül.