A ház nagy volt, de egyáltalán nem úgy nézett ki, mint mikor utoljára itt jártunk. Kívülről látszott rajta, hogy milyen régi, ráférne egy kis festés. Viszont körülötte nem nagyon változott semmi. A kedvenc fánk, melyen HaRaval kicsiként hintáztunk, még mindig ott áll. Sőt még a hinta is rajta van. Szóval a ház nem épp a legpompásabb kívülről, de sejtettük, hogy belül is milyen lehet.
- Na, bemegyünk? - szólaltam meg a bámészkodás után.
- Menjünk - felelte barátnőm, aztán előszedte a kulcsot és lassan kinyitotta az ajtót. Egész jól fel volt szerelve, be volt bútorozva, viszont olyan szinten belepett mindent a por, hogy kb 2 centi állt rajta az ujjunkon. Nem is beszélve a pókhálokról. Csak pókot meg ne lássak, mert hazáig futok.
- Azt hiszem van mit takarítani - mondtam unottan.
- Ne már, én nem akarok...Nyaralni jöttünk, még csak meg sem csodáltuk rendesen a helyet - nyafizott HaRa.
- Én sem akarok. Semmi kedvem összetalálkozni egy pókkal. Ki akarok menni és körülnézni. Már mióta ezt várjuk...De sajna muszáj lesz, ha aludni akarunk valahol - nyafiztam én is, aztán nagy nehezen nekiláttunk a takarításnak. Persze benyomtunk egy kis zenét, arra még is élvezetesebb, már amennyire lehet élvezni. Végülis eltáncolgattunk a felmosóronggyal. Én egy ideig biztos HaRa takarítónénis Man Man Ha Ni-ján fogok szakadni. Ha ezt a srácok látnák, ők is hasukat fogva fetrengnének a földön, mint én.
- Nézd, itt már egész jó - mutatta HaRa az általa takarított részt.
- Én is haladok - mosolyogtam, de csak addig míg meg nem pillantottam egy hatalmas pókot, ami épp velem szemezett.
- HaRa, HaRa!! - kiáltoztam.
- Mi a baj? - sietett ide barátnőm.
- Itt egy pók. Csapd le! ><
- Én?
- Mászik! Mászik! - kiáltoztam tovább. HaRa sem szereti őket, de azért felkapta a lapátot és csapkodni kezdte.
- Gyere csak ide! Nem fog fájni! - csapkodott összevissza, én meg jól szórakoztam rajta.
- Sikerült - mondta elégedetten.
- Ügyes vagy - ugráltam örömömben.
- De nem gondolod, hogy van még ott ahonnan ez jött?
- Jaj ne is mond >< - nyafiztam, majd fogtam én is egy lapátot. Most már ketten csapkodtunk mindent. Remélhetőleg ki tudjunk írtani mindet.
- Pihenjünk egy kicsit - javasoltam. Ittunk egy pohár vizet, aztán HaRa odasétált egy öreg zongorához.
- Mi az? - tekintgettem felé.
- Ez a nagyi zongorája. Emlékszem régen sokat játszott rajta. - törölte le róla a port, majd ráfújt egyet a billentyűzetre.
- Arra emlékszem én is. Mindig csodáltuk, azt ahogy játszott rajta. Már akkor odavoltunk a zenéért. - idéztem fel az emlékeket. HaRa leült és játszani kezdett rajta.
- Felismered mi ez? - pillantott rám.
- Persze. Ez U-Kiss 0330. Álmomban is felismerném - mosolyogtam.
- Azt gondoltam. Akárcsak én - vigyorgott.
- Na takarítsunk - húztam az agyát.
- Muszáj elrontani a pillanatot? - nevetett.
- Akkor ne takarítsunk. Túl sok van még hátra, hatalmas ez a ház.
- Ráadásul éhes is vagyok - korgott egyet HaRa pocija.
- Az már én is >< Lehet, hogy jobban jártunk volna, ha ma egy szállodába megyünk.
- Lehet.
folytatást
VálaszTörlés